Feljegyzések..

Én is csak egy lány vagyok...aki tele van kétségekkel..kérdésekkel...sok dolog van amit nehezen tudok elfogadni...amit nem értek...van amire még mindig szomorúan gondolok vissza...de hiszem,hogy minden okkal történik...egész nap képes vagyok sirni...de remélem, hogy egyszer rájövök, hogy ki vagyok, és hogy mire születtem, hogy merre tartok...

Vajon..?

Vajon Isten miért teremtette az Embert? Vajon mi célja volt? Én még mindig nem jöttem rá, hogy mire születtem, hogy mi a célom, és miért vagyok? Elvégre mindenkinek van célja, hivatása...mindenki született valamire...bátyám mindig azt mondta, hogy elsősorban az a legfontosabb, hogy szerető anyukák, és férjükhöz hűséges feleségek legyünk..aztán a többi nem számit...igaza volt...de ilyen fiatalon ha belegondolok...

Amikor...

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezon, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az oszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az ido nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidoltek, a mezok és a poros ösvények nyomtalanul eltuntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett idokrol, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén orzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

...

Saját életem szerzöje vagyok...sajnos nem ceruzával irom az életem..és nem tudom kitörölni a hibákat amit elkövettem, talán nem mindig áll jol a hajam, néha nekem is össze törik a szivem..néha elviselhetetlen vagyok, néha meg túl kedves . Szerintem csodálatos dolog élni...mert csak itt lehet hinni, szeretni, gyűlölni, megbocsátani, szenvedni, szerelmesnek lenni, csalodottnak, szomorkodni, elfeledni...és legvégül meghalni.. De...tudod, hogy mi a bánat...ülni egy csendes szobában...és várni valakire...aki nem jön...szeretni valakit...aki nem szeret téged...könnyeket visszafojtani...mindig csak remélni...sirdogálva várni...otthon leborulni...aztán átvergődni hosszú éjszakákat...és imádkozni azért, hogy ő meg ne tudja, hogy mi is az a bánat...

:)

Ma úgy töltöm az időt, hogy bolodg legyek..és otthagyom a labnyomomat msok jelenlétében..S kitörlök a naplomból két lapot..a tegnapot, és a holnapot.A tegnapból tanultam, a holnap meg következménye lesz annak, amit ma teszek. De minden probléma csak egy lehetőség..

Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Lélekharang...

2011.02.26. 21:16 | ahm. | Szólj hozzá!

Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég.

Az élet legnagyobb kínszenvedése a némaságra ítélt szerelem. Szeretni valakit és nem tudni beszélni vele, egyenlő az őrülettel.


Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!

Éld minden napodat úgy, mintha az utolsó lenne. Mert az egyik tényleg az lesz.

  
Valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád.

Barátság: Finom fészek meleg. Összegömbölyödsz benne, és jól érzed magad. Csak annyi kell hozzá, hogy megtaláld azt, akit szeretni mersz.

   
"Tudod te azt milyen?Amikor belefojtanak a saját könnyeidbe?Te, drága, ezt teszed velem!"

"Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled,... rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi.."

  
"Nehéz elhinni, hogy az, aki valaha mosolyt csalt az arcomra, az most könnyeket csal a szemembe ..."

"Boldoggá azt tehet, aki boldogtalanná is!"

"Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy o is boldog legyen... Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut."

A bejegyzés trackback címe:

https://feljegyzesek1.blog.hu/api/trackback/id/tr532693495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása