Egy lány feljegyzései...

Vajon Isten miért teremtette az Embert? Vajon mi célja volt? Én még mindig nem jöttem rá, hogy mire születtem, hogy mi a célom, és miért vagyok? Elvégre mindenkinek van célja, hivatása...mindenki született valamire...bátyám mindig azt mondta, hogy elsősorban az a legfontosabb, hogy szerető anyukák, és férjükhöz hűséges feleségek legyünk..aztán a többi nem számit...igaza volt...de ilyen fiatalon ha belegondolok...

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezon, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az oszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az ido nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidoltek, a mezok és a poros ösvények nyomtalanul eltuntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett idokrol, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén orzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

Saját életem szerzöje vagyok...sajnos nem ceruzával irom az életem..és nem tudom kitörölni a hibákat amit elkövettem, talán nem mindig áll jol a hajam, néha nekem is össze törik a szivem..néha elviselhetetlen vagyok, néha meg túl kedves . Szerintem csodálatos dolog élni...mert csak itt lehet hinni, szeretni, gyűlölni, megbocsátani, szenvedni, szerelmesnek lenni, csalodottnak, szomorkodni, elfeledni...és legvégül meghalni.. De...tudod, hogy mi a bánat...ülni egy csendes szobában...és várni valakire...aki nem jön...szeretni valakit...aki nem szeret téged...könnyeket visszafojtani...mindig csak remélni...sirdogálva várni...otthon leborulni...aztán átvergődni hosszú éjszakákat...és imádkozni azért, hogy ő meg ne tudja, hogy mi is az a bánat...

Ma úgy töltöm az időt, hogy bolodg legyek..és otthagyom a labnyomomat msok jelenlétében..S kitörlök a naplomból két lapot..a tegnapot, és a holnapot.A tegnapból tanultam, a holnap meg következménye lesz annak, amit ma teszek. De minden probléma csak egy lehetőség..