Nem tudtam, mi ez és hogy-hogy került oda majd az arcomhoz nyúltam de hisz nedves az arcom. Felpattantam és a tükörhöz mentem. "Istenem ne tedd ezt velem"- üvöltöttem magamban és a szememből egy hatalmas könnycsepp hullott le rá a ruhámra. Nem mertem a saját szemembe nézni, a szégyen és a szomorúság amit akkor éreztem azt hittem megöl.
A fiú, akit szerettem megint becsapott és én hittem neki. "Majd lesz másik"-mondták, de nem akartam hinni nekik, csak Ő kellett, vele akartam lenni. Csókjait éreztem az ajkamon. A szívem sajgott nagyon fájt minden. Bárhová néztem a szobában csak Ő jutott eszembe - már amennyit láttam a szememben égő könnyektől. Elkezdtem szédülni, a földre rogytam és üvöltöttem:"Neeeeeeeee! Mért? Mért kellett? Szeretlek!" Senki nem hallott, egyedül voltam. Mikor kicsit jobban lettem, kimentem a konyhába, hogy ne ő jusson eszembe.
De hiába. Mikor visszamentem, a telefonom után nyúltam: egy SMS várt. Ő volt az, megkért, hogy találkozzunk. Felhívtam, de ahogy beleszólt sírni kezdtem. "-Ugye nem sírsz?"-kérdezte és a hangja elcsuklott. "Nem, dehogy!"-mondtam halkan, nehogy észrevegye. Másnap találkoztunk, amikor megláttam azt hittem ott rögtön meghalok. Láttam a szemébe a megbánást és azt, hogy sírt. Pont Ő, aki erősebb mindenkinél, sírt. Órákig beszélgettünk, és nap végén elköszöntem tőle. Amikor menni akartam, a kezem után nyúlt, mint egy romantikus filmben, és visszahúzott, majd megcsókolt. Azóta nem láttam Őt, akit annyira szerettem.
