Feljegyzések..

Én is csak egy lány vagyok...aki tele van kétségekkel..kérdésekkel...sok dolog van amit nehezen tudok elfogadni...amit nem értek...van amire még mindig szomorúan gondolok vissza...de hiszem,hogy minden okkal történik...egész nap képes vagyok sirni...de remélem, hogy egyszer rájövök, hogy ki vagyok, és hogy mire születtem, hogy merre tartok...

Vajon..?

Vajon Isten miért teremtette az Embert? Vajon mi célja volt? Én még mindig nem jöttem rá, hogy mire születtem, hogy mi a célom, és miért vagyok? Elvégre mindenkinek van célja, hivatása...mindenki született valamire...bátyám mindig azt mondta, hogy elsősorban az a legfontosabb, hogy szerető anyukák, és férjükhöz hűséges feleségek legyünk..aztán a többi nem számit...igaza volt...de ilyen fiatalon ha belegondolok...

Amikor...

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezon, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az oszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az ido nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidoltek, a mezok és a poros ösvények nyomtalanul eltuntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett idokrol, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén orzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

...

Saját életem szerzöje vagyok...sajnos nem ceruzával irom az életem..és nem tudom kitörölni a hibákat amit elkövettem, talán nem mindig áll jol a hajam, néha nekem is össze törik a szivem..néha elviselhetetlen vagyok, néha meg túl kedves . Szerintem csodálatos dolog élni...mert csak itt lehet hinni, szeretni, gyűlölni, megbocsátani, szenvedni, szerelmesnek lenni, csalodottnak, szomorkodni, elfeledni...és legvégül meghalni.. De...tudod, hogy mi a bánat...ülni egy csendes szobában...és várni valakire...aki nem jön...szeretni valakit...aki nem szeret téged...könnyeket visszafojtani...mindig csak remélni...sirdogálva várni...otthon leborulni...aztán átvergődni hosszú éjszakákat...és imádkozni azért, hogy ő meg ne tudja, hogy mi is az a bánat...

:)

Ma úgy töltöm az időt, hogy bolodg legyek..és otthagyom a labnyomomat msok jelenlétében..S kitörlök a naplomból két lapot..a tegnapot, és a holnapot.A tegnapból tanultam, a holnap meg következménye lesz annak, amit ma teszek. De minden probléma csak egy lehetőség..

Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

El akarom mondani, hogy szeretem...

2010.12.31. 13:22 | ahm. | Szólj hozzá!

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond \"legjobb barátom\".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával Én megvigasztalom, ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit...
El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt.
Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: \" Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom...\"

 

A bejegyzés trackback címe:

https://feljegyzesek1.blog.hu/api/trackback/id/tr82550460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása